Azért választottam ezt a témát a
Pénzügyek témakörhöz, mert úgy vélem, pénzügyeink átgondolásához hozzásegít
bennünket annak tudatosítása, hogy milyen környezetben élünk, mik azok a
(negatív) hatások, amik napról napra érnek bennünket, formálják
személyiségünket, akár szeretnénk, akár nem.
Pénzügyi döntéseinket ugyanis nem
csak a pénztárca vastagsága befolyásolja, hanem az is , ami a fejünkben van. A
szükséglet fogalma nyilvánvalóan relatív, teljesen mást éreznek
nélkülözhetetlennek például egy afrikai törzs tagjai, mint egy nyugati
társadalomban szocializálódó ember.
Teljesen kiszűrni valószínűleg soha
nem fogjuk tudni a nemkívánatos benyomásokat, mégis a felismerés már egy jó
kezdő lépés ahhoz, hogy ne dőljünk be a manipulatív hatásoknak.
Elgondolkodtató részlet az Istenek
a fejükre estek című filmből
Miről is beszélünk? A fogyasztói társadalom fogalma
A fogyasztói társadalom olyan
társadalmat jelöl, ahol az emberi élet (egyik) társadalmilag elfogadott célja,
hogy életünk során minél több terméket és szolgáltatást fogyasszunk. Ezért
tanulunk, dolgozunk, emiatt szorongunk. Az elfogyasztható javak mennyisége
azonban végtelen, így gyakorlatilag soha nem dőlhetünk hátra, az elégedettség
nem tarthat sokáig.
Az egyén önértékelését és
társadalmi megbecsültségét nagyban meghatározza az elfogyasztott javak mértéke.
A fogyasztói társadalom azt
sugallja, nem az az értékmérő, hogy milyen értéket hozunk létre, hanem hogy mit
fogyasztunk, így a fogyasztás válik az önmegvalósítás útjává.
Ezt elég szomorú hallani, és
mindenki szeretne arra gondolni, hogy ő csak kívülállóként tekint erre a
jelenségre, de ne áltassuk magunkat! Mi is a részei vagyunk, és minél hamarabb
felismerjük ezt, annál több esélyünk van arra, hogy ne vegye át felettünk
teljesen az irányítást.
Hogyan is jutottunk idáig?
Nagyon leegyszerűsítve azt
mondhatjuk, hogy a fogyasztói társadalom kialakulásának egyik fő katalizátora
az ipari forradalom volt.
Ez a folyamat alapjaiban változtatta meg a társadalmat – a munkaerő a mezőgazdaságból
az iparba áramlott – a korábban nagyrészt önellátó háztartások innentől
képtelenek voltak maguknak megtermelni a szükséges javakat, így egyre nagyobb
mértékben az ipar által megtermelt termékek fogyasztására tértek át.
A technológiai újdonságok pedig lehetővé tették a tömegtermelést: a
korábban a kézművesek által előállított egyedi termékek helyett gyártósorok ontották
a termékek ezreit. Az optimális kihasználás pedig meg is követeli a nagy
mennyiségeket.
Emiatt egy idő után túlkínálat alakul ki a piacon, a gyártók mesterséges
kereslet fellendítésre kényszerültek: felismerték, hogy a termékeik iránti
kereslet bővítése érdekében meg kell változtatniuk a fogyasztók viszonyulását a
termékeikhez. Megfelelő pozicionálással
az emberekben vágyat kell kelteni a tárgyak és szolgáltatások iránt. Kiépülnek
a márkák, a termékek immár nem egy valós
szükséglet kielégítésére kellenek, hanem szimbólumokká válnak: egy életérzést,
egy vágyott tulajdonságot, egy csoporthoz tartozást testesítenek meg.
Jól ismert mai példák erre:
Kinder tejszelet - anyai szeretet
Axe dezodor – vonzó férfiasság
Gucci óra – sikeresség
A megetetett fogyasztók így jelentős túlfogyasztásba hajszolják magukat.
A másik hatékony módszer pedig a tervezett elavulás, melynek lényege, hogy a gyártók
a korábbi minél tartósabb termékek helyett kevésbé tartós, hamarabb elromló,
ezért hamarabb lecserélendő termékeket kezdtek el gyártani. A jelenségben
érintett termékek vagy technikailag mennek tönkre idő előtt (nem érdemes
javítani, az alkatrész többe kerül mint egy új) vagy a divat és reklám miatt igen
hamar elavultnak, túlhaladottnak tűnnek, ezáltal a termék tulajdonosát arra
ösztönzik, hogy cserélje azt le.
Például
egy telefon: élettartama kb 2-3 év + pszichológiai elavulás: ciki használni,
mert sokkal újabb modellek jöttek ki.
Amikor már a
fogyasztók anyagi keretét kezdték kimeríteni, jött az ötlet a továbblépésre:
vásároljanak a
jövőbeli bevételeikből! Ezzel a folyamatba beléptek a bankok is, és megjelentek
a
személyi és jelzálogkölcsönök. Így a gyártók és
szolgáltatók már a fogyasztók jövőben megkeresendő pénzéért is versenghetnek.
A fogyasztói társadalom és az Ember
Alapvető problémák vannak azzal is, ahogyan a fogyasztói társadalom
magára az emberre tekint: ugyanis ebből a nézőpontból az embernek mindössze két
aspektusa van.
Az egyik az ember mint fogyasztó.
A fogyasztói társadalomban az embert megpróbálják minél jobban
kiszolgálni. Olvasnak a fejében, lesik a kívánságait, sőt, ki is találnak
kívánságokat helyette, és még azokat is teljesítik.
Ez pedig következményekkel jár: az ember elveszti önállóságát. Kezdi
elhinni, hogy mások tudják jobban, mire van neki szüksége, hogy az ő igényeit
mások magasabb szinten képesek kielégíteni, mint ő maga.
Amíg a marketing eszköztár egyre nagyobb kreativitást vonultat fel, maga
az ember fokozatosan veszíti el ezt a képességet. Ha kreatív akar lenni, még
akkor is segítségül hívja a fogyasztást: hobbiboltba megy, tanfolyamokra
iratkozik be, könyveket vásárol.
Eközben érzi ő, hogy valamiben hiányt szenved, de ezt is vásárlással
igyekszik pótolni. termékeket vesz magának vidításképpen, vagy önismereti
tréningre iratkozik be.
És ehhez el kell látnia a másik szerepét, amit a fogyasztói társadalom
kijelölt számára:
az ember mint munkaerő.
Ebben a szerepében is igyekeznek minél többet kifacsarni belőle.
A fogyasztáshoz hasonlóan a munkamegszállottság is szinte elvárássá vált
- a legtöbb munkahelyen ciki a munkaidő végén felállni és hazamenni. A
munkahelyen töltött idő növekedésével pedig csökken az önellátásra fordítható
idő – nincs idő főzni, varrni, kertészkedni, gyerekkel játszani, így ezeket is
fogyasztással orvosoljuk: készételeket veszünk, ha valami elszakad, veszünk
újat, és a gyereket elhalmozzuk játékokkal, hogy ne unatkozzon.
Így vissza is tértünk a fogyasztáshoz, a kör bezárult.
Szeretném hangsúlyozni, a témaválasztással nem az volt a célom, hogy másokon szörnyülködjünk, vagy háborogjunk egy jót a haszonleső gyártók manipulatív magatartásán, hanem hogy mindenki nézzen szét a saját fejében, és vegye észre azokat a területeket, ahol érdemes lenne változtatni. Sok sikert hozzá! :)
szókimondó, de elgondolkodtató írás, ajánlom figyelmetekbe:
VálaszTörléshttp://szabadonebredok.hu/?p=1460
NAGYON JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!!!!! A múltkor felmerült, hogy miért nincs tévénk és miért néz a gyerek a számítógépen mesét. Nekem a tévé egyenlő a reklámmal és így van, hiába nem akarom nézni a reklámot, ha megy a tévé, nézem... és hat, ha akarom, ha nem. És amikor nem vásárolok, akkor minden erőmet össze kell szednem, szóval szar mindenképpen. Ha nincs tévé a lakásban, nem nézzük a reklámokat sem. Kb egy év kellett, míg a függetlenség okozta örömöt felfedeztem, hogy nem azért vásárolok, mert a reklám hatott a tudatalattimra, hanem azért mert szükségem van valamire. Így kevesebbet költök hülyeségre, több marad egészséges és hasznos cuccokra. IMÁDOK TÉVÉ NÉLKÜL ÉLNI!
VálaszTörlésleggyakoribb reakciók, amikor elmondom valakinek, hogy nincs tévénk:
VálaszTörlés1. de akkor hol nézed meg a híreket?
2. ha nagyobb lesz a gyerek, úgyis vesztek majd, különben kinevetik az óvodában.
Hírek alatt vajon azt értik, ami a kereskedelmi csatornákon megy ez alatt a cím alatt? Tény, hogy ha a szülő függ.... akkor nem várhatja el a gyerekétől, hogy ő ne nézze. Aki pedig le tud válni a tévéről, az nem tesz fel ilyen kérdéseket. Egyébként tőlem ilyesmit senki nem kérdez, csak azt, hogy akkor laptopon nézik a gyerekek a mesét? :) és hát igen....
VálaszTörlés