Fogyasztói társadalom, jön a karácsony - újra gazdaság

Az elmúlt alkalom lemaradásait akartuk 20 perc alatt behozni, így másfél órát beszéltünk arról, hogy mit fogyasztunk és miért. A közösségi bankolásról pedig le is maradtam, szerintem egy hónap nem lenne elég egy-egy témára, nemhogy heti két óra gyereknyüzsiben.

Írom röviden, amit én ma kaptam, leszűrtem, hazahoztam, aztán majd biztos ír Marina is, Linda is, hogy mit is mondott pontosan.

Szóval ÉLETÉRZÉST VÁSÁROLUNK. 

Ez nem új:) És ami ugye fontos, hogy nem csak akkor, amikor "felesleges" (kinek, miért, relatív) cuccokkal tömjük tele az életünket, hanem akkor is, amikor öko, bio és egyéb tudatos holmikat veszünk. Én legalábbis, mert én ezért az életérzésért szeretek fizetni, dolgozni. Hiszek benne, hogy nekem, nekünk az jó... hogy az életminőségünk javul tőle. Más másban hisz... kocsiban, medencében, táskában, cipőben, órában. Más életminősége talán attól javul. Ennek kapcsán ugye előkerült, hogy előbb születik meg a gyártó fejében a termék, majd profi marketinggel ráépít a fejünkben egy szükségletet, amit ő véletlenül pont ki tud elégíteni. Így a végén boldog fogyasztók leszünk, hisz megkapjuk, amire még mi sem tudtuk, hogy vágytunk, de más milyen jól kitalálta helyettünk. Na.

Nem az az ember mércéje, hogy mennyit dolgozik, hanem, hogy mennyit fogyaszt. Ez is sokkoló megállapítás, nem?

Karácsonyi ajándékot a gyerekeinknek. Azoknak a gyerekeknek, akiknek MINDENE MEGVAN. Csak azért kell vásárolnunk, hogy legyen mit kibontani, amit a nagyszülőktől megkaphat ugye. Mert bontogatni kell. Nagyon ott kell lennie egy kreatív szülőnek, aki arra törekszik, hogy az ajándék értékes, hasznos legyen és ne egy századik darab izé a polcon.

Számomra nem új az a megközelítés, hogy a karácsony ne az ajándékozásról, külsőségekről szóljon, bár rengeteg fogyasztói dologról nem tudok lemondani:). Mondom, hogy én most hogyan igyekszem ezt ép ésszel megélni. Lesz ajándék, persze. De inkább egy misztikus ünnepvárás a célom, amikor nem a nagy napon van a lényeg, hanem minden máson, ami előkészíti. Ha arra gondolok, hogy a gyerekem órákon, napokon át készül a barátnőjével egy színdarab előadására, hogy jegyeket gyártanak, színpadot építenek, meghívnak mindenkit, beharangozzák, leültetnek, stb... színdarab pedig nincs is, mert a készülődés volt az igazi játék. Na, így szeretném én ezt a karácsonyt. A kivitelezésen még nem gondolkoztam, hogy ne rohanással, veszekedéssel, tiptop rendre való kényszerességgel teljen, erre rá kéne állni agyban. De legyenek fények, díszek, illatok, koszorúk, angyalok, minden nap egy új csoda, amit már eset el lehet kezdeni várni. 

Aztán, hogy a nagyszülős, egyéb családi ide-oda rohangálós, gyerek nyakába ajándékot zúdító, sírással végződő, kimerítő eszement része milyen lesz, azt nem tudom, belelazulok:)

Be szeretném mutatni, hogy tavaly milyen adventi ajándékunk volt a naptárban. Egy anyuka készít adventi mesekalendáriumot: kis színpad, hozzá 24 kis csomag és egy mesekönyv. Minden nap bekerül egy csomag a naptár zsebébe, ami egy gubacsmanót, kis üveg mézet, mazsolát, aranycsigát stb-t rejt. És ehhez igazodik a mese. És a reggeli szertartás része, hogy szaladunk le mesélni. És mindig elkésünk az oviból... mert együtt mesélünk.